Sajnos rengetegszer betekintést nyerek olyan élethelyzetekbe, amit az ellenségeimnek sem kívánnék.
Olyan élethelyzetek ezek, amiken az abban szenvedők nem igazán tudnak változtatni. Csak megszoknak, vagy megszöknek. De ha változtatni akarnak rajta, biztosan büntetést, vagy halált kapnak válaszul.
Nem változtathatnak, ugyanis nincs hozzá joguk. Már kezdetektől így vannak nevelve. Ebben nőttek fel. Ezért valójában sokuknak már eszébe sem jut, hogy egyáltalán létezhet egy olyan világ, amiben Ők is szabadok.
Pontosan ugyanígy volt ez a korábban annyira népszerű rabszolgatartás rendszerén belül is.
Ha rabszolgának születtél, vagy éppen azzá tettek, onnantól kezdve Te nem számítottál embernek. Nem számítottál értelmes, érző lénynek. Pusztán csak azért, mert valakik kitalálták, hogy az ember színe fehér és Te mondjuk négernek születél (vagy éppen fordítva) elvehettek tőled mindent. A szabadságod, a méltóságod, az életed és az abban rejlő örömöket. Elvették tőled a világ apró csodáit, mert nem állt módodban megtapasztalni. Bármit megtehettek veled arra hivatkozva, hogy Te nem is ember vagy, csak egy állat. Egy érzések nélküli, buta állat. Hiába mondtad Te, hogy neked is vannak érzéseid, hiába üvöltöttél, hogy ne kínozzanak, a többi ember még ha meg is hallották amit mondasz, úgy tettek, mintha nem hallanák. Úgy tettek, mintha nem értenék miről karattyolsz. Mert amiről nem tudnak, az nem is létezik. Amiről nem tudnak, azért nem kell felelősséget vállalniuk. Amiről nem tudunk, azzal ugye nem kell törődnünk és tudatlanságunk kegyessége által nyugodtan tovább kínozhatjuk a hangtalan, szótlan szenvedőket. Így megőrizhetjük Önmagunkról alkotott "jó ember" képünket. Így jóságunkkal együtt megőrizhetjük erkölcsösségünk, műveltségünk, intelligenciánk, tudományosságunk és kegyes Istenünknek szentelt mély vallásunkat is, bármely vallás is legyen az.
Ez az oka annak, hogy mai napig a magukat jónak, műveltnek, intelligensnek, erkölcsösnek, bölcsnek vagy akár vallásosnak is tartó emberek ezen csodálatos tulajdonságaik ellenére más, érző lényeket kínoznak és ölnek meg nap, mint nap a lelkiismeretfurdalás halvány jele nélkül. Nem akarnak Ők rosszat, egyszerűen csak nem tudják, hogy amit tesznek, az másnak nem jó.
Ezeken gondolkodtam, mikor legutoljára kutyasétáltatás közben egy egészen apró termetű, öreg kiskutyát láttam körülbelül 1m hosszúságú láncon vergődni. Látszott rajta, hogy kb kiskorától ott rohad. Nem, nem vagyok médium. Ezt a kutyaólnak szánt, felborított bádog hordóból és csont kopaszra kitaposott 1m-es sugarú területéből, valamint csapzott kinézetéből találtam ki. Egyszerűen csak ránéztem erre a teremtményre és látszott rajta, hogy talán életében nem vitték még el sétálni. Nagyon rossz érzés volt a tehetetlenség. Elgondolkodtam, vajon mit lehetne tenni ez ellen. Ugyanis ez közel sem egyedi eset. Rengeteg állatot tartanak így és sajnos a kultúránk, egy európai, fejlett állam kultúrája azon a szinten van, hogy egy átlag ember agyában nem fogalmazódik meg az, hogy ez így nincs rendjén. Az állatvédelmi törvényünk bár nagyon jó, hogy van, mégis gyenge, pontatlan, hiányos és sokan még a vicc kategóriába sorolják, aminek persze az állatok az elszenvedői. A végrehajtó szervekről már nem is beszélve. Nemhogy a rendőrök nem ismerik, a jegyző, és a többi bürokrata állomás képviselői azt sem tudják mi a dolguk egy rossz állattartásos, ne adj Isten állatkínzásos esetben. Az az igazság, hogy Magyarországon az állatvédelem nem működik valami jól. Csalás, sikkasztás, más állatvédő csoportok elleni fújás, anyázás a neten, pénzhiány, helyhiány, szervezetlenség, államilag nem elismert és nem támogatott, az együttműködés hiánya és sorolhatnám még mik azok, amiken megbukik a hazai állatvédelem. Így hát kicsit elkeseredtem, hogy nincs megoldás és tétlenül tovább kell sétálnom. Így is tettem.
De jött egy szikra és úgy döntöttem, ha már az állatok nyelvét sok gazda nem érti, megpróbálok helyettük szólni és írtam egy levelet a gazdinak a rövid láncon tartott kutyák nevében. Ezt kinyomtattam és bedobtam a gazdi postaládájába. Kíváncsian várom az eredményt.
Szeretném ezt a levelet közzé adni bárkinek, vagy/és mindenkinek. A levélben pozitív manipulációs elemeket igyekeztem elrejteni, amivel a gazdi érzelmeit próbálom megcélozni állatkája nevében. Nem érdekelnek az "ááá, úgyse hat rá, meg a semmi értelme" hozzáállások. Szerintem meg kell próbálni. És ha csak egyetlen állatról is lekerül a lánc ennek hatására, én azt hiszem már megérte.
Szóval itt ez a levél. Nyomtassatok belőle, és ha az utcán sétálva, vagy bárhol rövid láncon tartott kutyát láttok, legközelebb, mikor arra jártok dobjátok be a postaládába! Így nem kell konfliktusba keveredni, ráadásul a gazda sem húzza fel magát azon, hogy egy idegen okoskodik neki.
Magam is sokáig aktív, bejelentésekre kijáró állatmentő voltam több országos egyesületnél is.
Ennek ellenére, vagy talán pontosan emiatt találtam ezt ki.
Sajnos az állatvédők megjelenésekor a gazdák többsége azonnal negatívan fogad minket, hiszen be akarunk tolakodni a jól megszokott életükbe és tudat alatt rögtön ellenségként könyvelnek el minket. Azt hiszik el akarjuk venni az állataikat, vagy hogy ártani akarunk nekik minden ok nélkül. És sajnos be kell ismernünk, hogy az állatvédők többsége nehezen kommunikál jól az emberekkel, főleg olyanokkal, akik nem megfelelően tartják az állataikat. Ezek az állatvédők is tudat alatti, vagy rosszabb esetben tudatos feszültséggel fűtve próbálnak hatni a tulajdonosokra. Viszont ha mindkét oldalról tudat alatti negatív érzéssel próbálunk egy eszmecserét lefolytatni, úgy rögtön mínuszból indul az egész. Sajnos az állatvédők többsége ezt nem látja be.
Biztos vagyok benne, hogy lesz majd olyan gazda, aki elgondolkodik a levélen.
Ugyanakkor ezt a levelet akár első számú felszólításként is elkönyvelheti az éppen felhasználó állatvédelmi szerv. Ha a levél kijuttatását követően (egy idő után) semmi változás nem történik, ki lehet menni a helyszínre, amikor a gazda már nem hivatkozhat arra, hogy hát Ő ezt nem gondolta, meg nem is tudta. Innentől kezdve rögtön fölényben vannak az állatvédők, amit a gazda is tudni fog.
Ráadásul a felhasználó állatvédelmi szerv reklámozása, vagy éppen új tagok toborzása (mert sokan szívesebben kijuttatnak egy levelet, minthogy élőben kimenjenek) mellett arra is jó lehet ez a levél, hogy az emberek tudják, hogy nem tehetnek meg bármit az állataikkal, mert vannak, akik figyelnek erre és látják Őket.
Vagyis egyfajta állatvédő jelenlétet demonstráló hatása lesz.
Az állatvédő csoportok nyugodtan tegyék rá a logojukat, elérhetőségüket, ahol segítségnyújtással szolgálhatnak a gazdinak azzal kapcsolatban, mit, hogyan kellene változtatni.
Ezt a levelet bárki, ingyenesen használhatja, sokszorosíthatja. Sőt, szeretnék megkérni mindenkit, hogy használja. Ha sok pénzem lenne még fizetnék is érte. :D Nyomtassuk, szórjuk szét, nyissunk fel pár szemet és tegyük jobbá rengeteg állat életét!
A levél jpg formátumú letöltő linkje:
http://goo.gl/7ErFWn?gdriveurl
és itt van PDF-ként is:
http://goo.gl/JssnCw?gdriveurl
